Először is kellemes karácsonyi ünnepeket kívánunk mindenkinek ezúton is.

Nos ma 1 hónapos lett a legkisebb Éder. Sok minden történt természetesen ezalatt, egy pár dolgot írok le csak ígérem, ami érdekes lehet esetleg.

Ami a legfontosabb, hogy szinte tökélyre fejlesztette az evési technikáját és szerencsére Hédi is bírja tejjel. Emiatt előfordul ugyan hogy túleszi magát, de egy kis szenvedés (puki, büfi ,stb.) után újra minden rendben. Nagyjából 3 óránként szeretne enni és eszik is, bár persze előfordul, hogy van egy kis eltolódás. Volt olyan éjjel, amikor 6,5 órán keresztül szunyált egyhuzamban.

Rengeteg törődést igényel, de nem is bánjuk, minden percét élvezzük. Nagy segítség persze az, hogy Anyuék itt vannak amióta kijöttünk a kórházból, megnyugtató, nem kell nekünk mindent kitalálni, elég figyelni a szakemberre 🙂 Sajnos kedden repülnek már haza, de azt hiszem mindent tudunk már, ami meg új szitu lesz azt megoldjuk simán (vagy telefonos segítség).

Szereti Levente ha legalább egy ember rázza a fenekét, vagy csak tartja. Főleg kaja után kell foglalkozni vele, míg a pocak nem jön egyenesbe, aztán legtöbbször nyugodtan szunyál. Illetve mostanában, mióta fókuszálgat tárgyakra és emberekre, egyre kevésbé akar megmaradni a kiságyában egyedül, pláne ha nem álmos.  Vetkőzni sem szeret igazán, öltözni annál inkább, ennek mondjuk lehet oka az is, hogy a tiszta pelenka jobb érzés és kész. A fürdés valamiért mostanában nem menő, de keressük az okát, a vizet muszáj szeretnie.

A gyerekszoba is időközben befejeződött, Hédinek is van ott egy ágy, amíg nem áll be az éjjeli alvás fixre, addig ő ott alszik. Így én nem is szoktam felkelni éjszaka, hacsak nem nagy balhé van, amit a gyerek türelmetlensége és mohósága okozhat. Ha éhes és nem kap azonnal tejet, megmutatja, hogy ki a főnök, vagy legalábbis ki a leghangosabb a családban.

A gyermekdokihoz 24-ére volt időpontunk, délután fél 4-re. Itt az a nap rendes munkanap, így csak nekünk volt furcsa kicsit. Nagyon meg volt elégedve mindennel, ami nem is csoda, hiszen az elmúlt egy hónap alatt nőtt 4 cm-t (52) és hízott 650 grammot (3300). Persze aki először látja, mindenki azt mondja, hogy milyen pici, pedig már ki is nőtte az első ruháját, ami eleinte nem is kicsit lötyögött rajta.

Megvolt ugye az első közös karácsonyunk is, amiből Levente úr nem nagyon vette ki a részét. A dokinéni után a kocsiban hazafelé bealudt, majd itthon folytatta kaja közben. Felkelt enni, majd újra visszaaludt, így csak kb éjfélkor látta meg a karácsonyfát és alatta az ajándékokat. Persze a felnőttek kinyitották az övéit is, ami ellen nem is tiltakozott, sőt birtokba is vette a nagyszülőktől kapott pihenőszéket. Így már a nappaliban/konyhában is van helye a társaságban és nem kell az autós ülésben kuporognia.

Pár napja már ki akartuk vinni sétálni, de olyan kutya hideg volt hóval és széllel megspékelve, hogy maradt neki az erkélyajtóban való szellőztetés teljes harci díszben. Tegnap azért csak sikerült kimenni egy bő fél órára ide a mellettünk lévő erdőbe. Persze végig aludt, pedig a terep elég durva volt, tekintve hogy leesett vagy 20-25 cm hó, amit itt nem szokás eltakarítani sem a járdáról, sem az útról. Még a babakocsi elég nagy kerekei is bajba kerültek néha. Már vagy két napja gyakorlatilag nem esett hó, de mivel nem megy a hőmérséklet 0 fok fölé, ezért ma sem oldódik meg a probléma, úgyhogy ma is nehézkes haladás lesz, de erőltetjük azért, hacsak addig nem jön újabb havazás vagy erősebb szél.

Összességében remek kis fickó és már mi is felhőtlenül tudunk örülni minden mozzanatának. Azért az első két hét a kórházban nem volt sima ügy, minden nővér mást mondott, mi meg be voltunk tojva. Persze nem így készültünk és nem ekkorra, de így utólag azt mondom, ennek így kellett lennie és az a lényeg, hogy minden a legnagyobb rendben van.

A képek folyamatosan gyarapodnak a jobb oldali linkek között az Éder Levente név alatt, mert a másik már megtelt így ott végül  csak az első kórházi képek találhatók. Érdemes néha ránézni, mert szerintünk egyre szebb és szebb, bár nem kizárt, hogy elfogultak vagyunk  🙂

 

 

Mostanra már biztos megtudta mindenki, hogy megszületett a várva vár csemeténk. Íme, most eme nemes és nagyszerű esemény újra beindít(hat)ja a blogunkat. Most pedig jöjjenek a részletek.

Az elmúlt pénteken hivatalosak voltunk a dokinénihez, kötelező vizsgálat. Minden a legnagyobb rendben, azt mondta, hogy már a feje elindult be a szülőcsatornába, de december közepe előtt nem gondolja, hogy kíváncsi lesz a gyerkőc, hogy mi a pálya idekint. Említett Hédi egy kis hányingert, biztos valami nyomi kaja, előfordul. 19 órakor értünk haza, akkor már élesedett a hányinger, Hédi kiürült. Lepihenés, fél óra után újabb hányás, aztán még kétszer a semmit. Annyira legyengült, hogy irány az ügyelet. Ott kicsit belgás ügymenet, de egy két órán belül infúzió beköt és babafigyelés csatlakoztatva. A mi nőgyógyászunk is bejött, megnézte, majd hazament. Hédit felvetettem eközben a portán, mivel éjjelre bent kellett maradni, hogy az infúzió lecsöpögjön és addig is nézik az értékeket. Kispapa mehet haza, viszlát reggel. Oké, fél 1. Hazaérek, ajtó kinyit, cucc le, nehéz délután/este volt. Telefon csörög, Hédi,15 perc múlva szülünk. Én pánik, eszelős rohanás, mire beérek üres szoba. Nővérke megráz, kérdőre vonva, de kedves, ismeri a fajtámat, a beszart elsőbálozós apukát és elkísér egy helyre, ahol jelmezbe kell öltöznöm és még mindig nem nyugodtam meg, sőt (képet gondolom láttátok). Elkezdődött az érzéstelenítés, beszaladtam és Hédivel beszélgettem. Annyira legyengült, hogy szerintem nem is tudott úgy izgulni, mint én. Sajnáltam, de tényleg nem volt mit tenni. A doktornő úgy döntött, hogy mivel a babának felment a pulzusa és tartósan fent is maradt, hogy nem kockáztat és “kikapja” a picit. Mi persze nem is nagyon tudtuk, mi zajlik, amire eddig készültünk, az felejtendő, az új szitu nem ismert, kezelhetetlen, jöhetnek a profik. Kérdések apának, betegségekről, érzékenységről, stb. Cserébe gépies válaszok, amonnan pedig nyugtatás. Fogalmam sincs mennyi idő telt el ezek közben, de szerintem nem sok és már én (aki Hédi fejével voltam kettesben) láttam, amint kiemelik a várva várt kisembert. Picinek láttam nagyon. Először csak egy lábat és egy kart láttam, átvitték egy másik szobába, de végig figyeltem és követtem. Hédivel ekkor már csak kézkontakt volt, talán néha rá is néztem. Két dokinéni piszkálta a kicsit, de vártuk a sírást, ami nem jött. Én mivel láttam őket, hogy amúgy jól mulatnak, nem nagyon aggódtam (Hédihez képest). Aztán egy pár percmúlva intettek nekem és egy tized másodperc múlva ott lihegtem tovább. Kiderült, hogy volt egy kis oxigén ellátási gond, ezért a kis arcra rányomtak egy maszkot. Vittem is a hírt, hoyg ezért nem sír, de a dokinéni megmutatta, mi a helyzet, ha leveszi. Ekkor szerintem Hédi is nagyon megnyugodott. Kicsit később otthagytam a szakemberek között és én meg a fiunkkal felmentem az újszülött osztályra, ahol már elő volt készítve egy kis vacok neki. Kérdeztek dolgokat,a mira tudtam is válaszolni, egyszerű kérdések voltak, egyet kivéve. Ez volt a név, amire mondták, hogy nincs para, nem gond hogy még nincs, van még időnk dönteni. Rendben, másnap eldőlt, nem mi döntöttünk, hanem a gyerek 🙂 Tényleg. Ekkor még mindig nem voltam nyugodt, Hédi meg nem volt jól. Mikor Levit otthagytam és lementem, még Hédi foglalt volt. Egy idő múlva, feltoltuk egy lánnyal a szobába és el is aludt nem sokkal később, én meg hazajöttem.Ez 4-fél 5 körül. Levente 48 cm-rel, 2650 grammal született, 2010. november 26-án 1 óra 50 perckor. Folyt köv.

Rég nem jelentkeztünk, bocs.

Vendégek (jó volt), sok munka (nem jó volt), stb. Most pedig csak épp bejelentkeztem,  mert reggel 7-kor indulunk szabadságra. Először egy hét Franciaország déli részén, majd két hét otthon. Részletek később.

Mindenkinek köszönjük a gratulációkat, reméljük hamarosan személyesen is megköszönhetjük persze 🙂

Szóval decemberben ha minden igaz megszületik a legkisebb családtagunk. 23-ára van előjegyezve, persze ez még nem szentírás azért, de kb. Most már a 13 hétnél járunk és tegnap volt egy Down-vizsgálat, amit mindenképpen meg akartunk várni a bejelentéssel.Persze a szülők és tesók már tudták mikor otthon voltunk, most az is kiderül, mennyire tudtak titkot tartani 🙂

Minden rendben a cseppel, 10,5 cm hosszú és persze most még iszonyú izgága, van elég helye. Hédivel is minden rendben, eleinte volt kicsit hányinger, de szerencsére csak az ingerig jutott. Valamint erősen zavarta sok olyan illat, ami egyébként normál esetben inkább kellemesnek mondható. Ilyenek voltak pl a mosószer, öblítő, parfüm.

Július 6-án lesz a következő vizsgálat, ott már talán megtudhatjuk, hogy van-e pecerő. Az itteni doktornőtől már megkaptuk az első kis egységcsomagot, teli sok praktikus kezdő darabbal, köztük cumi és előke, ami világoskék. Lehet hogy ő már tud valamit, bár tulajdonképp lányos is a világoskék legalább annyira szerintem, mint fiús. No meglátjuk.

Hozzátenném még, bár biztos nem sokakat érdekel, hogy a kispapa is jól van és boldog. Neki is szépen gömbölyödik a hasa és ő is gyakran elfárad. Most is, tehát vége.

Viszlát otthon egy hónap múlva.

Megjött, végre. Már amikor a szülők és Ágiék ideértek két hete, azóta klassz meleg az idő és kevés eső esik.  Tulajdonképp csak akkor, ha tekerni megyek, de akkor se mindig. Egy hétig voltak vendégségben nálunk, sajnos hamar eltelt. Párizs kimaradt, amit én nem is annyira bánok, de jó sok helyen voltunk és csomó jó dolgot tettünk/ettünk. Múlt szerdán mentek haza és azóta igyekeztünk a melóba is helytállni, mert jövő kedden pedig jönnek Hédi tesóék hármasban. Tök jó lesz, el is vagyunk kényeztetve. Többet vagyunk ilyenkor együtt, mint otthon. Aztán ők is egy hétig maradnak, majd utána nem sokkal mi megyünk el valahová egy hétre pihizni. Végül cirka július közepén megyünk mi is haza két hétre.

Ma voltunk vacsizni egy klassz helyen, majd itthon folytattuk tovább az ünneplést, egy Fekete-erdő torta mínusz. Meg némi bor is persze.

Hol is hagytuk abba? Delft.  Ott kedves ismerősökkel való találkozás és ebéd, majd ezek közül kettő jött is velünk Brüsszelbe vissza,  Hédi apukája és Ági néni. Aztán voltunk velük Brugesben, Waterlooban és erre-arra. Csütörtökön mentünk vissza Hollandiába, onnan ment haza a repcsi.

Aztán mi ketten pedig pénteken meló után nekivágtunk egy sátras kirándulásnak. Picardie régió volt a cél, ez a franciáknál van, Normandia fölött és Calais alatt a La Manche és a tenger mellett. Ezen belül a fő cél egy ottani madárrezervátum megtekintése volt, valamint egy-két kisváros. Klassz helyek vannak arra is, szerencsénk volt az idővel is, végig meleg volt, de tényleg. Le is égtünk azért rendesen, hiába a mindenféle védekezés (krém,sapi,sör). Szombaton csatlakozott hozzánk egy barát páros, úgyhogy onnantól már négyen jöttünk-mentünk. Persze most is megígérem, hogy teszek fel képeket is, remélem ezúttal tényleg megteszem. Hétfőn jöttünk vissza, nem esett jól. Múlt szombatra kinéztünk egy országúti mókát, bár előtte májusban csak csütörtökön sikerült egy kicsit mennem. Így felismerve, hogy nem vagyok erőm teljében és Namurtől délre nincs sok sík szakasz, csak a középtávra neveztünk, ami 105 km volt. A bajok már a második hegynél kezdődtek, amikor kiderült hogy nincs több fokozat és már majd eldőltem. 21,5% max emelkedés, 9% átlagban, 1600 m hosszan. Összesen 8 hegyecske volt, végül azért simán végigmentünk és még jól is esett. Este vendégség nálunk újabb két kedves ismerőssel, Hédi klassz vacsit rittyentett, degeszre evés és pihegés, valamint Activity-parti.

Szerdán reggel indul Anyu, Apu, Ági és Miki hozzánk egy hétre, ráadásul egész szép napos időt prognosztizálnak. Még nem tudjuk mikor merre, de egy párizsi nap azt hiszem lesz, meg tenger és talán Ardennek. Klassz lesz.

http://news.bbc.co.uk/weather/forecast/37

Mióta visszajöttünk Brüsszelbe, nincs igazán jó idő, finoman szólva. Az egész múlt héten fokozatosan hűlt a levegő, nappali 15-ről, éjjeli 7-ről kezdtünk. A héten már tegnap nappal is csak 5 fok volt, persze széllel megspékelve. Pont abban a sorrendben öltözködtem, mint télen. Mióta visszajöttünk nem ültem bringán és nem is fogok, míg nem megy a hőmérséklet 12 fok fölé. Már kétszer így is elővettem a nyári időre elpakolt téli cuccokat, többször nem teszem. A 4 hete kiültetett muskátli agonizál és barnák a levelei, a palánták lefagytak. Ha így folytatódik, szombaton lehet csúszunk egyet az Ardennekben. Abszolút normális május közepén.Utálom az itteni klímát.

Szombaton lementünk egy kis városkába az Ardennekbe, a világ legkisebbje, Durbuy. Idén még nem is voltunk ott, pedig szeretjük. Vasárnap pedig Utrechtbe mentünk Hollandiába, megnéztük a városkát és a Giro d’Italia befutóját.  Klassz volt, nem is esett, csak szétfagytunk.

Most hallom, hogy pénteken és  szombaton rövid látogatást tesz a NAP  Belgiumban 15 fok kíséretében, így lehet, hogy idén mégis lesz egy kis tavasz. Hurrá! Fel is készítem a paripákat 🙂

Vasárnap pedig irány Delft és a hollandiai tulipánmezők.

Szerdán este szerencsésen hazaértünk. Kedden délután 4 óra magasságában indultunk Brüsszelből, egy helyen megszálltunk, majd másnap tova. Délután 4 körül értünk Budapestre, Canon szervíz, majd navi dvd beszerzése után kb. fél 7-kor már Egerben is voltunk. Szeretünk itthon lenni.

A csütörtöki napon összefutottam délelőtt pár kedves ismerőssel spontán és tervezetten is, majd otthoni ebéd után szétvertem a melléképület felét, ami elég jól esett, bár most sok helyen fáj. Volt még válaszfal tégla és zsalukő pakolása is. Kiderült, hogy gyenge egy kicsit a fizikumom . Főleg derék fölött persze, ezért érthetetlen okból holnap el is megyek kerékpározni az általam ismert legerősebb bringással. Nem is értem magam.

Szombaton építkezéses meló lesz ismét délelőtt, ha erőm (és kedvem) engedi, majd lakodalom. Várjuk, szerintem nagyon jó lesz. Vasárnap kezdjük a kivitelezőnkkel a válaszfalazást, ami szerintem nem lesz egyszerű, legalábbis ami  a felkelést illeti. Most ennyi, jelentkezem majd hamarosan.

Rég nem jelentkeztünk, elég sok minden történt. Semmi extra, csak minden nap nagyon ki volt tömve programmal. Itt már több mint két hete nem esett eső, így elég sokat sikerült az elmúlt hónapban tekernem magamhoz képest. Voltunk is két országúti kerékpáros megmérettetésen, az elmúlt hétvégi már meg sem kottyant. Vasárnap voltunk Hédivel tavaszköszöntő montizáson is, simán rövidgatya, póló. Nagyon vártuk. A fák zöldek, a füvet már kétszer lecsaptam, a bukszus is nyírásra érett, a muskátli virít. Itt a tavasz, nincs mese.

Túl vagyunk ugye a választás első fordulóján, ami itt 4-én volt és szerencsére zökkenőmentesen lezajlott. Azt megelőző héten a jövőbeli minisztereket fuvarozgattam és elég érdekes dolgokat mondtak, sok jó volt köztük, remélem meg is tudják csinálni.

Voltunk még a Flandriai Körversenyen, valamint a Paris-Rubaixon nézőként, fantasztikusak voltak persze. Fabian Cancellara egy állat, most már mindenki tudja.

Most épp Hédi még dolgozik, én meg két cucc lecipelése között pihentem meg itt egy reggelire. A kocsi már lassan tele, de még van jó pár csomag. Megint nem lesz egyszerű, de indulunk kora délután HAZA. Ez a lényeg. nürnberg mellett egy kis faluban hunyunk egyet, majd holnap délután rövid pesti megállót követve Eger, Ostoros. Lesz egy lakodalmunk, válaszfalazás, betonozás, bontás, talán egy kis bringázás és remélem minél több mindenkivel találkozhatunk. Viszlát otthon 🙂

Gyorsan vége ennek a hétnek is, már csak a péntek van. Szeretjük a 4 munkanapos heteket, sajnos elég ritkák.

A múlt szombaton reggel fogtunk magunkat és elindultunk tehát a németekhez. Mikor a célterület közelébe értünk, elkezdtünk szállást keresni, ami nem volt egyszerű, eléggé tele voltak. Mi főleg magánszálláshelyeket preferálunk kirándulásaink során, emberibbek és olcsóbbak, a reggelikről nem is beszélve. Végül egy  Nideggem-Brück  nevű kis faluban egy idős házaspár favázas pecójában szálltunk meg. A szoba ablakából a szemben lévő mézeskalács házak mögötti hegy tetején álló vár látszódott, ami persze tetszett. Aznap a várat és magát Nigedden városkát fedeztük fel, majd egy laza németes vacsival zártunk. Nem kis adag volt, fincsi és az itteni árak kb fele. Éjszaka voltak is problémák, állítólag sok hülyeséget dumáltam, ami álmomban nem szokásos. Álmomban nem.

Vasárnap reggel az előző napi időhöz hasonlóan borús ég és 5 fok fogadott. Mi persze nem vagyunk cukorból, így reggeli után a házacska melletti túraútvonalon kezdtünk besétálni a nemzeti park mélyébe. Ilyenkor talán nem a legszebb az erdő és mező, de remek volt, több kis falucskán is átcsatangoltunk. Ami érdekes volt, hogy hiába nemzeti park, nagyon durva lánctalpasokkal fakitermelést végeznek és ilyenkor olvadó hó esetén igencsak járhatatlanná teszik a jelzett túrautakat még gyalog is.Végül a házunktól több mint 20 km gyaloglás után délebbre Heimbachnál lyukadtunk ki, ott egy kis cukrászdás élményt gyűjtöttünk be, majd vonattal vissza. Végig a Rur folyó mentén mentünk túránk során. Este megint egy kemény vacsi, ezúttal meg is érdemeltük, bár legalább annyira kiütött, mint az előző esti.

Hétfőn Kreuzau városa volt a cél, egy fürdő amit Hédi kinézett, valamint a  helyiek is ajánlották, Nem rajongtam igazán reggel ezért, de mikor odaértünk tetszeni kezdett. Az elsődleges ok az volt, hogy mivel hétköznap volt nekik, kb 10 ember lézengett az egész fürdőben. Voltunk 3 féle szaunában, pezsgőfürdőben, élménymedencében, úszómedencében,  Volt két kacskaringós csúszda, Hédi szolizott is. Ez így annyiba került kettőnknek, mint egy belépő az egerszalóki fürdőbe. Oda ugye nem is mertünk bemenni a múltkor, megijedtünk.

Aztán mikor leléptünk a fürdőből, cukrászda, majd visszamentünk délebbre a Rursee nevű nagy tóhoz és kicsi séta után indulás vissza Brüsszelbe. Hazafelé vettünk még a maradék zsetonból irgalmatlan mennyiségű csokoládét, Főleg Ritter Sportot, főleg az új tavaszi szériát. Mondhatjuk, hogy hoztunk az erdőbe fát, na de milyen fát! Vissza igyekeznünk is kellett, mert Hédinek még este volt egy próba.

Kedden reggel megjött és remélem marad is a tavasz. Ez azt jelenti, hogy este sem nagyon megy 10 fok alá és nappal is 15 -16 fok van.  Nagyon vártuk már, hosszú és különösen hideg tél volt.