az első hónap Leventével

Először is kellemes karácsonyi ünnepeket kívánunk mindenkinek ezúton is.

Nos ma 1 hónapos lett a legkisebb Éder. Sok minden történt természetesen ezalatt, egy pár dolgot írok le csak ígérem, ami érdekes lehet esetleg.

Ami a legfontosabb, hogy szinte tökélyre fejlesztette az evési technikáját és szerencsére Hédi is bírja tejjel. Emiatt előfordul ugyan hogy túleszi magát, de egy kis szenvedés (puki, büfi ,stb.) után újra minden rendben. Nagyjából 3 óránként szeretne enni és eszik is, bár persze előfordul, hogy van egy kis eltolódás. Volt olyan éjjel, amikor 6,5 órán keresztül szunyált egyhuzamban.

Rengeteg törődést igényel, de nem is bánjuk, minden percét élvezzük. Nagy segítség persze az, hogy Anyuék itt vannak amióta kijöttünk a kórházból, megnyugtató, nem kell nekünk mindent kitalálni, elég figyelni a szakemberre 🙂 Sajnos kedden repülnek már haza, de azt hiszem mindent tudunk már, ami meg új szitu lesz azt megoldjuk simán (vagy telefonos segítség).

Szereti Levente ha legalább egy ember rázza a fenekét, vagy csak tartja. Főleg kaja után kell foglalkozni vele, míg a pocak nem jön egyenesbe, aztán legtöbbször nyugodtan szunyál. Illetve mostanában, mióta fókuszálgat tárgyakra és emberekre, egyre kevésbé akar megmaradni a kiságyában egyedül, pláne ha nem álmos.  Vetkőzni sem szeret igazán, öltözni annál inkább, ennek mondjuk lehet oka az is, hogy a tiszta pelenka jobb érzés és kész. A fürdés valamiért mostanában nem menő, de keressük az okát, a vizet muszáj szeretnie.

A gyerekszoba is időközben befejeződött, Hédinek is van ott egy ágy, amíg nem áll be az éjjeli alvás fixre, addig ő ott alszik. Így én nem is szoktam felkelni éjszaka, hacsak nem nagy balhé van, amit a gyerek türelmetlensége és mohósága okozhat. Ha éhes és nem kap azonnal tejet, megmutatja, hogy ki a főnök, vagy legalábbis ki a leghangosabb a családban.

A gyermekdokihoz 24-ére volt időpontunk, délután fél 4-re. Itt az a nap rendes munkanap, így csak nekünk volt furcsa kicsit. Nagyon meg volt elégedve mindennel, ami nem is csoda, hiszen az elmúlt egy hónap alatt nőtt 4 cm-t (52) és hízott 650 grammot (3300). Persze aki először látja, mindenki azt mondja, hogy milyen pici, pedig már ki is nőtte az első ruháját, ami eleinte nem is kicsit lötyögött rajta.

Megvolt ugye az első közös karácsonyunk is, amiből Levente úr nem nagyon vette ki a részét. A dokinéni után a kocsiban hazafelé bealudt, majd itthon folytatta kaja közben. Felkelt enni, majd újra visszaaludt, így csak kb éjfélkor látta meg a karácsonyfát és alatta az ajándékokat. Persze a felnőttek kinyitották az övéit is, ami ellen nem is tiltakozott, sőt birtokba is vette a nagyszülőktől kapott pihenőszéket. Így már a nappaliban/konyhában is van helye a társaságban és nem kell az autós ülésben kuporognia.

Pár napja már ki akartuk vinni sétálni, de olyan kutya hideg volt hóval és széllel megspékelve, hogy maradt neki az erkélyajtóban való szellőztetés teljes harci díszben. Tegnap azért csak sikerült kimenni egy bő fél órára ide a mellettünk lévő erdőbe. Persze végig aludt, pedig a terep elég durva volt, tekintve hogy leesett vagy 20-25 cm hó, amit itt nem szokás eltakarítani sem a járdáról, sem az útról. Még a babakocsi elég nagy kerekei is bajba kerültek néha. Már vagy két napja gyakorlatilag nem esett hó, de mivel nem megy a hőmérséklet 0 fok fölé, ezért ma sem oldódik meg a probléma, úgyhogy ma is nehézkes haladás lesz, de erőltetjük azért, hacsak addig nem jön újabb havazás vagy erősebb szél.

Összességében remek kis fickó és már mi is felhőtlenül tudunk örülni minden mozzanatának. Azért az első két hét a kórházban nem volt sima ügy, minden nővér mást mondott, mi meg be voltunk tojva. Persze nem így készültünk és nem ekkorra, de így utólag azt mondom, ennek így kellett lennie és az a lényeg, hogy minden a legnagyobb rendben van.

A képek folyamatosan gyarapodnak a jobb oldali linkek között az Éder Levente név alatt, mert a másik már megtelt így ott végül  csak az első kórházi képek találhatók. Érdemes néha ránézni, mert szerintünk egyre szebb és szebb, bár nem kizárt, hogy elfogultak vagyunk  🙂